Az asztrológia már az ókori civilizációkban is jelen volt:
A babiloniak figyelték meg először rendszerszinten a csillagok mozgását.
A görögök ötvözték ezt a tudást filozófiájukkal, s így született meg a ma ismert nyugati állatöv.
A római császárok csillagászati tanácsokkal irányították birodalmukat.
Carl Gustav Jung pszichológus szerint az asztrológia az emberi tudattalan archetipikus mintázatainak nyelve.
Az asztrológia nem megjósolja a jövőt – megmutatja az idő minőségét. Segítségével megérthetjük:
milyen energiák hatnak ránk egy adott életszakaszban,
milyen fejlődési feladataink vannak,
Ezért fontos tudni a születés pontos időpontját és helyét a horoszkóp képletének elkészítéséhez. A horoszkóp nem sablon, hanem egy egyedi, összetett rendszer, amelyben szerepet játszanak:
családi és társadalmi mintázatok,
tudattalan hiedelmek és szokások,
személyes tapasztalatok és döntések is.
és mikor mire érdemes figyelni az önismeret, sorsalakítás szempontjából.
Az indiai asztrológia az ősi védikus tudásból táplálkozik. A Hold és a karma ciklusait követi, és spirituális fejlődési útmutatóként működik. Nagy hangsúlyt fektet az életcélra, a dharmára és a sorsfeladatokra.
A kínai rendszer 12 állatjegyet ismer, de évekhez rendeli őket. A karakterformáló tényező itt:
az év állatjegye (pl. Patkány, Sárkány, Kecske),
az öt elem (Fa, Tűz, Föld, Fém, Víz),
és a Yin–Yang minőség.
Ez a kombináció határozza meg az adott év karakterét – és a benne született ember alapvető jellemét is.
Különösen a Z generáció és a millenniálok fedezik fel újra az asztrológiát, mivel:
közösségi élményt ad,
önreflexióra tanít,
és segít megérteni a belső működésünket.
Az asztrológia nem „megmondja a jövőt”, hanem segít felfedezni a saját utunkat – tudatosabban, összhangban az égi ciklusokkal.
Próbáld ki – nem fogsz csalódni.
Az asztrológia nem csupán a bulvárhoroszkópok világa. Évezredek óta az emberi önismeret és világértelmezés egyik eszköze – a babiloni templomoktól egészen a modern önismereti terápiákig.
